2018. júl. 1.

Sikeres teherbeesés - a szerencsén múlik?

Kigyógyulás az endometriózisból

170. baba a Vár Rád a Baba programban. Egy hónap alatt 5 kicsi érkezett, legutóbb júniusban jelentkeztem, ebben a cikkben olvashattok róla.  

Tényleg a szerencsén múlik a sikeres gyermekáldás, a nemzési tünetek enyhülése vagy az endometriózis megszűnése? Csak a megfelelő szöget kellene megtalálnunk? Csak a “jó” protokollt az asszisztált reprodukcióhoz? Vajon tényleg nekünk nem kell semmin sem változtatnunk, ugyanolyanok lehetünk évekkel később is, mint amikor évekkel korábban megfogalmazódott bennünk először a baba iránti vágy? Tényleg csak ennyi lenne? Véletlenek sorozata? Véletlenül lesz valakinek jó alvó babája, másnak pedig alig alvó? Min múlik mindez?

A babához vezető út egy folyamat, amelyben férfi és nő is folyamatosan változik. Szükséges a változás, a személyiség alakulása, mert attól még, hogy meghozták a döntést, hogy érkezhet a következő családtag, még nem biztos, hogy kívül is és belül is - tudat alatt -  felkészültek rá. Ennek nagyon sok összetevője lehet. 

Perinatális szaktanácsadóként, meddőséggel, gyermek érkezés elmaradásával foglalkozva az a meglátásom, hogy mindenki keresse meg, az önmagában érzett bizonytalanságait, és sorakoztassa fel. Milyen csoportokba lehetne a megtalált érzéseket tenni? 
Félelem, szorongás? Például a várandóssági tünetektől, a szüléstől? Vagy csak általánosan attól a gondolattól, mi lesz ha…?
Düh? A szülőkkel kapcsolatban, anyával, apával való nem rendezett kapcsolat miatt?
Vagy éppen düh érzet a helyzettel szemben, a tehetetlenség, kiszolgáltatottság miatt? 
Milyen erők dolgoznak a háttérben?

Amennyiben kirajzolódtak az érzéseink csoportjai, vagy talán már meg vannak a témakörök is, szakemberrel érdemes velük foglalkozni, mert azok megdolgozása, felszínre kerülése hathatósan előrelendítheti a folyamatot. Már az is segítséget hoz, ha beszélünk róla másnak - olyannal, aki ért is hozzá - , mert a tabuból, az elmondhatatlanból, a homályból látható, kézzelfogható kijelentések lesznek, melyek feloldhatóak. 

A sikeres gyermekáldás egy út, melyben lépésről lépésre közelebb kerülünk a befogadáshoz, a baba megtartásához, a kihordásához, és megszüléséhez. Van, hogy ez fél éven belül megtörténik, de akár 10 évbe is beletelhet. Hogy ki mikor érkezik el ide, az nagyban függ attól is, hogy mennyire tud nyitott lenni a változásokra.
Én ebben igyekszem a leendő szülőknek segítséget nyújtani azáltal, hogy irányt mutatok kinek min kellene tudnia változtatni. Erről hallhattok rendszeresen előadást, bővebben a cikk alján.

Hadd osszam meg veletek Vivien baba édesanyja történetét, aki hosszú utat járt be, és a kiinduló ponthoz képest teljesen átalakult az élete, közben a terheit letette, a hiányosságait eltüntette, ezzel párhuzamosan a tünetéből is kigyógyult. Gyermeke érkezése előtt már önbizalommal teli nő lett, és így várhatta Vivient. 

Vivien
“Veronikával középiskolás korunkban barátkoztunk. A gyermekáldásra hiába való várakozás évei után kértem meg, hogy segítsen nekem is a Vár Rád a Baba programban. Az első időszakban főként a felmenőimtől kapott minták, negatív kódok feltérképezésén, majd oldásán fáradoztunk. Eszméletlen mennyiségű összefüggésre bukkantunk, s közben az alacsony önbizalmamat alakítgattam át. Ugyancsak rengeteget dolgoztam a lánykoromból visszamaradt édesanyámmal való konfliktusokon is, mely rendezte magamban a leendő saját gyerekemmel való kapcsolatot is. Egyre inkább már nem csak vágytam a sikeres gyermekáldásra, hanem el is tudtam képzelni magam a jó anya szerepben. Sőt az évek folyamán jelen lévő endometriózist pár évvel később sikerült eltüntetnem, amire az orvosok csodálkozva tekintettek. 
A párommal való kapcsolatot is lelkileg alaposan körüljártuk. A férfi-nő kapcsolatban gyakorinak számító jelenség nálam is jelentkezett: férjemet a meddő évek során fiamként kezdtem szeretni, de szerencsére ezt is sikerült rendbe tenni Veronika segítségével. Férjemmel az egymás iránti érzett szeretetünk kimutatása is helyre rázódott, hosszú idő után visszabillentünk a „bébiprojektről” az igazi intimitásra. 
A folyamat végére sikerült új irányokat beépítenem az életembe, új célokat tűztem ki. S úgy mond „lecsavarodtam” a gyereket akarok témáról. Azon ügyködtem, miképpen foglalhatom el magam úgy, hogy a felesleges energiámat másoknak adhassam. Rájöttem, akkor érzem jól magam, ha a sorstársaimat megvigasztalhatom, és lendületet adhatok nekik. Ebben az állapotomban történt az utolsó lombik programunk, amikor végre megérkezett a mi szemünk fénye, Vivien.   
Összesen hét évet vártunk a babára, s ez idő alatt részt vettünk sok-sok lombik programban. A lelki munkákban nálam szinte nem volt olyan téma, amivel ne kellett volna foglalkozni. Nagy út állt mögöttünk, de megérte. Mert szinte újjászülettem. Már nem kételkedem magamban, a döntéseimben. 
Veronikával a várandósság során is tartottuk a kapcsolatot. Elsajátítottam a magzat kommunikációt, és ettől kezdve Viviennel beszéltem meg, hogy ő mit szeretne. Megtudtam tőle, hogy vidám, boldog, huncut, kiegyensúlyozott baba lesz, nem kicsi akarattal, aki ha valamit szeretne tűzön-vízen keresztülviszi (ezt volt kitől örökölni ), és emiatt lesznek egymással kisebb „harcaink”. Jószívű, jóságos kicsi lélek, szeretni fogja a piros, narancsos, zöld színeket.
S azt is megüzente, hogy a nevét nem mondja meg, hanem jelekben küldi. És így is történt! Három jelet kaptunk: az első, amikor először egy névtáblán megláttuk a Vivien nevet, addig nem is gondoltunk rá, nem volt a környezetünkben egy Vivien sem. Megtetszett mindkettőnknek, de úgy gondoltuk, várjunk még. A második jel egy horvátországi nyaralás során egy kicsi aranyos kislánnyal való megismerkedés, megtudtuk, Viviennek hívják. És a harmadik jel, egy balatoni nyaralás során, egy barátunk a Hotel Vivien-ben foglalt szállást nekünk. Itt eldöntöttük, megvannak az igen erőteljes jelek, a mi kicsi lányunkat nem hívhatják másként csakis Viviennek! 
Vivi születése után 4 hetes korától kezdve átalussza az éjszakát, vidám, mosolygós baba.”

Soron következő gyermekáldás program:

Soron következő magzat kommunikáció program:
2018. július 13. 9 - 10:30 - személyes
2018. július 19. 15-16:30 - online


2018. jún. 25.

Vetélés lelki oka – Van válasz a miértekre



Végre elérkezettnek érezted az időt a babára? Végre úgy érezted, hogy szeretnéd bővíteni a
család létszámát? Vagy hirtelen ajtóstul beesett a gólya hozzátok? Még ugyan nem számítottál a
baba érkezésére a friss vagy még bizonytalan kapcsolatba, de a hetek folyamán megbékéltél a
helyzettel?

Az első hetek hangulati ingadozása a bizonytalanságtól a kitörő örömön át folyamatosan váltakozik. Olyan, mintha hideg-meleg zuhanyban részesülnénk. Egyik pillanatban örömkönnyek tódulnak a szemünkbe, a másikban pedig, amikor felmerülnek a nehézségek, vagy a félelmek, lever minket a víz. Így telnek az első hetek napjai és órái. Idő közben orvos is megállapítja a tényt, baba van. Akár már a szíve is verni kezd. Még ha szorongva is, de kezdek reménykedni, ez a reménykedés egyre nagyobb helyet foglal el a szívemben.

A női intuíció kitűnően rámutat arra, hogy beköltözött-e a pocaklakó és arra is, hogy ő kisfiú-e vagy kislány. S ugyanígy ez az intuíció jelez akkor is, ha mégsem marad velünk a magzat. A folyamatos belső szorongás nem tágít, az elmúló hetek, orvosi visszaigazolások ellenére sem. A nő belül érzi, hogy gond van, csak azt nem tudja megmagyarázni, hogy milyen eredetű a gond, és azt sem, hogy mikor üti fel a fejét. De érzi.
A baba, ha elmegy egy világ omlik össze bennünk. A tudati bénulást okozó sokk után feltódulnak a kérdések. S napokig – hetekig, vagy akár hónapokig, sőt évekig mardos a fájdalom, miért hagyott itt minket a baba. Ha tényleg eljött, akkor pár héten belül miért fordul vissza? Miért történhet meg ez velünk?

Van válasz a miértekre. A történéseket ok-okozati összefüggés rendszerben szemlélve építőkockáról építőkockára logikusan fel lehet építeni. A baba nem véletlenül fordul vissza. Mindig célja van vele. Igen – kérdezhetnénk – mi célja lehet azzal, hogy nekem fájdalmat és boldogtalanságot okoz, ugyan annak mi haszna lehet? De a választ sokkal összetettebben kell szemlélnünk. S mindig megtalálható a konkrét válasz.

Perinatális (fogantatás körüli) szaktanácsadóként dolgozom gyermekre vágyó párokkal évek óta. Munkám során sokszor futok bele magzat vagy kisbaba elvesztés történetébe. Megértve a pár életét, és gondolkodásmódját egyszerűen meg lehet látni a baba üzenetét. A magzatnak mindig valami mondanivalója, üzenete van, melyet a legeredményesebben ezzel az erőteljes kommunikációval tud átadni. Hiszen 6-8 hetesen hogyan tudna kikopogni a pocakból? Hogyan tudná másképpen a mondanivalójára felhívni a figyelmet?

Keressük a megoldást magunkban, az intuíció itt is a segítségünkre lehet. Olyat kell keresnünk, amire a legkevésbé tippelnénk, de az adott témában úgy érezzük szorít a cipő.

Vajon mit üzenhetett neked a baba?

Erről hallhatunk előadást 2018. Június 29. 9 -10:30, ahol mindenki megtalálja a kérdéseire a személyre szabott válaszokat, azáltal, hogy a megelőzően kitöltött és visszaküldött kérdéssorból felkészülök rájuk.



Petre Veronika, perinatális szaktanácsadó

2018. ápr. 21.

Korai petefészek kimerülés - mégis gyermekáldás

 Lombik után spontán terhesség


Már nagyon rég óta szerettem volna babát. Eleinte nem görcsöltünk a témára, két évig boldogan eltük az életünk, de akkor elgondolkodtunk, hogy vajon lehet valami baj? Eleinte nem találtak semmit, illetve inzulin rezisztenciával kezeltek. Volt hat inszeminációnk, de nem jártunk sikerrel. Elmentünk lombikra, és itt állapították meg a petefészek kimerülésemet, ugyanis az Anti-Müllerian hormon (AMH) értéke nagyon-nagyon alacsony volt, 0,2.  Nagyon sok gyógyszert kaptam, aminek a hátulütője, hogy meríti a petefészket..de sok jó petesejtem lett így bíztattak. Azonban nem jártunk sikerrel sem az első sem a második alkalommal. Ezalatt az idő alatt számos diétát kipróbáltam, jártam természetgyógyászhoz, akupunktúrára, energetikushoz, mindenféle varázslóhoz...azt hiszem mindent kipróbáltam amit csak lehetett. Rengeteget olvastam, úgy tíz klinikán megfordultunk, mindent kivizsgáltattunk, amit csak lehet, amit tanácsoltak nekünk. Végül véralvadási gondnál maradtak és a petefészek kimerülésnél. A harmadik lombiknál a leszívott sok tüsző egyikében sem volt petesejt, így azt mondták kizárt hogy valaha teherbe essem, keressek petesejt donort. Így elindultunk ennek az utánajárásában. 

Nagyon sokszor voltam kétségbe esve, de minden új lehetőségnél reménykedtem, így Petre Veronikához is reménnyel telve érkeztem, egy ismerősömtől hallottam róla, és a Vár Rád a Baba programról. 7 év várakozás után kerültem hozzá. Mindig is szerettem tudni az életemben lévő ok-okozati összefüggésekről, ezért érdeklődve hallgattam ő ismeretlenként, hogyan látja és elemzi le az életemet, új megvilágításba téve azt. 
A gyerekkoromból jövő nehézségek, a szüleimtől látott és berögzült viselkedési mintázataim nehezítőek voltak a párkapcsolatomban. Újra és újra visszatértek a férjemmel vívott játszmáinkban. Régóta küzdöttem már a párkapcsolati konfliktusokkal, és azzal, hogyan álljak ki magamért anélkül, hogy a másikat megbántanám. Érdekelt, hogy miket várhatok el a másiktól úgy, hogy közben ne csak én domináljak stb. A Veronikától kapott útmutatások alapján időről időre látványosan csökkentek a kilengések, s egyre hosszabb ideig éreztem teljesen kiegyensúlyozottnak magamat, és már nem a környezetemtől vártam el a jóllétemet. 
Az összefüggéseket megértve arra is rájöttem, hogy nincs értelme több lombiknak, mert nem ez lesz az utam. Hittem abban, hogy amint megoldom a téves mintákat, megérkezik a babánk is. 

2 éven át tartott a közös munka, közben rengetet tanultam magamról, mire megfogant Barnabás. Voltak nagyon nehéz időszakok, mélypontok, sőt majdnem elváltunk a gyermektelenség miatt, de aztán rájöttünk, hogy alapvetően boldogok vagyunk, és a Jó Isten majd eldönti végül szán-e nekünk gyermeket.  Kilenc hónappal a krízis után, (mely idő alatt férjem is járt Veronikához) spontán  - 6 sikertelen inszemináció és 2 lombik után - megfogant Barnabás. :-) Hatalmas meglepetés és boldogság volt!

Várandósan elsajátítottam a magzat kommunikációt, és megtudtam a babától, miben kéri majd a segítségünket. Ez a két oldalú kommunikáció vele (nem csak én beszéltem hozzá, hanem azt is meghallottam, amit ő üzent nekem) segített Barnust jobban megismerni, már akkor, mielőtt kibújt volna, valamint még szeretetteljesebbé tette kapcsolatunkat még a születése előtt.  
Egyéb egészségügyi problémám miatt csak a császáros megszületés jöhetett szóba. A születésre felkészítés programban ezzel is foglalkoztunk, így nem csak én készülhettem fel, hanem felkészítettem Barnust is, mire kell számítania, várhatóan hogyan alakul majd a világra jövetele. 
Annak ellenére, hogy voltak komplikációk, nehézségek, nagyon harmónikus kisbabaként érkezett meg a világra, és a mai napig nagyon kiegyensúlyozott mosolygós baba.
Hiszek abban, hogy ez a folyamatos magzat kommunikációnknak is köszönhető, illetve annak, hogy mi a szülei, lelkileg is felkészültük az érkezésére a Veronikával végzett közös munkával. 
Férjemnek, és nekem is sokat segítettek a foglalkozások, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb kapcsolatban éljünk. Barnus érkezése amolyan bónusz volt a sikeres munkáért. :-)