Mit tehetek a babáért?

 

A Vár Rád a Baba programban megérkezett a 300.-ik Baba!

A programban részt vevőket – mind azokat, akiknek megvalósult az álma, és azokat is, akik most is keményen dolgoznak a babájuk eljövetele érdekében – dicséret illeti az önmagukért tett munkájukért, az önfejlesztésükért, a fáradozásaikért. A Vár Rád a Baba programban sokat teszünk a múlt terheinek, elégedetlenségeink letevéseiért.

 

A gyermekáldás sajnos nem minden esetben automatikus következménye az együttlétnek. A gyermekáldással kinyilvánítjuk, hogy készülünk az anyává válásra. Készülünk arra, hogy bizonyos értelemben, bizonyos szinteken érettebbé váljunk. Csak a gyermek iránti vágyunk megfogalmazásával még sajnos nem érünk meg. Sok mindent kell tennünk, elengednünk, átalakítanunk hozzá. Ha esetleg még tünet is társul nehezítőként a folyamathoz, a tüneteink hátterét is érdemes megfigyelni, értelmezni.

 

Ha van lehetőség, akkor javasolt önfejlesztő folyamatban részt venni az érettebbé válás elérése érdekében akkor is, ha az első babára várakozunk, és akkor is, ha már nevelünk gyermeket, gyermekeket.

 

Íme egy anyuka története arról, mit tett babájáért. Fogadjátok szeretettel.

"Második babát már régebb óta szerettünk volna, de Petre Veronikát elsősorban a rendszeresen visszatérő szorongások, pánikrohamok miatt kerestem meg. Úgy gondoltam, először magamat tegyem rendbe, aztán foglalkozzunk a gyermekáldás kérdésével.

 

Veronika a legnagyobb meglepetésemre ezt a két aktuális gondot – szorongás és fogantatási nehézség – összevonta, egy témává alakította. Az első találkozón átelemeztük az életem összefüggéseit, és végre megértettem, amit eddig csak sejtettem belül, hogy miért szorongtam pici korom óta. Mivel későn születtem szüleim házasságába, mire elértem a kiskamasz kort, addigra a testvéreim már rég kirepültek, saját családot alapítottak, körülöttem mindenki idősödött, nem csoda hát, néha úgy éreztem egyedül kell a dolgokat (néha ideje korán) megoldanom. Már maga ennek a tudata, – hogy csak pusztán egy ilyen gyerekkori élethelyzetből adódhat szorongás, anélkül is, hogy egyéb baj lenne aktuálisan – óriási megkönnyebbülést hozott bennem. Azt, hogy nem én vagyok a hibás. Ez a helyzet szinte automatikusan adja a szorongás lehetőségét, és azt, hogy belül magamban is és egyes reakcióimban is úgy tűnt még teljesen nem nőttem fel. 

 

Veronika egyszerű technikákat tanított meg, fel-fel törekvő téves gondolataim megzabolázására. Egyre kiegyensúlyozottabb, lazább lettem. Eredeti tervemhez ragaszkodva, 4 hónapot szántam a múlt rendbetételéhez, mielőtt szabad utat engedtem a babának. Ez alatt az idő alatt rendbe tettük a múltat, értelmeztünk, megbocsátottam, kisimogattam a bennem lévő gubancokat. Azok a téveszmék is megszűntek, ha a szüleim egyszer már nem lesznek, akkor teljesen elveszek. Az anya nélküli, minta nélküli első gyermekvállalás után végre megtaláltuk a kapcsolatot és az elengedést az édesanyámmal, ami után "egyedül" is jó anyának tudtam érezni magam ösztönösen, és ez békével töltött el. 

 

A munkánk során úgy éreztem megerősödtem, rövid idő alatt érettebbé váltam. Számomra nagyon fontos pontja volt a munkánknak az, hogy apukám elvesztése és a babatervezes épp egy időbe esett, s hogy ezen együtt mentünk át. Az ő elengedése, az én felnőtté válásomnak a része volt és egyben az új lélek befogadása már felnőtt anyaként tudott megtörténni.

 

Így amikor készen álltam, és zöld utat adtunk a babának, nem kellett sokat várni, meg is érkezett hozzánk. Szép várandósság során elsajátítottam a Magzat kommunikációt, amely által már akkor beszélgethettem a pocaklakóval, és felkészültünk a baba megszületésére is a Szüless szépen babám! proramon."

A Vár Rád a Baba programjairól itt olvashatsz. 

Petre Veronika perinatális szaktanácsadó

Az írás egésze vagy részletei csak a szerző engedélyével, és az oldal linkjének feltüntetésével használható fel vagy közölhető máshol.