Másodlagos meddőség lelki okai

 

Számos variációja lehet annak a kérdéskörnek, miért nem érkezik a következő gyermek, ha született korábban már baba a családban.

Több befolyásoló tényező is nyomhat a latba, meddőségi témában dolgozó szakemberként összegyűjtöttem néhány variációt, melyek hátha segítségül szolgálhat annak, akinek már van gyermeke, szeretne még, de egy ideje nem érkezik.

Valójában az első gyermek érkezése körüli időszakot kell először figyelembe venni:

-       Első/korábbi gyermek tudatos döntésű volt, vagy csak érkezett – s mindezekben mennyi szabad akaratos döntés része volt az anyának.

-       - Milyenek voltak az első/ korábbi gyermekkel való várandósság során megtapasztalt élmények, érzések.

-       - Az ominózus szülésélmény. Nem feltétlen kell traumára gondolni, éppen elegendő tényező, ha csak nem a nő akarata szerint történtek a lépések, emiatt tudat alatt ellenállhat egy esetleges következő szülésnek.

-       A babázás időszakában – az első években megtapasztalt negatív, dühös, vagy akár tehetetlenség érzések lesimultak-e? Átalakultak-e kisimult érzésekké? Vagy még mindig jelen vannak, és ott keringenek?

-       A felsorolt bármelyik szakaszban megjelenő szorongások, kétségek megerősítették-e az anyát, vagy éppen az ellenkezőjére fordult a folyamat, és szinte egy állandó szorongást, inkább rettegést alakított ki, minek hatására tudat alatt még inkább eltolja az ember a kellemetlennel való találkozást, az újabb babával járó esetleges nehézségeket.

-    Még sok más is tartozhat ide, de egyet szeretnék kiemelni, ami a praxisom alatt sokszor előforul:

anyuka (akár tudatosan, akár nem tudatosan) szorong azon, ha egy újabb gyermek érkezne a családban azzal úgymond "rosszat tenne" az idősebb gyermeknek és lehet, hogy megharagudna rá. -  Pedig nem.

Ha nem érkezik a soron következő baba egy gyakorlott erre specializálódott szakemberrel – aki sokszor dolgozott már a másodlagos meddőséggel – érdemes áttekinteni a hátteret, és átbeszélgetni.

A szorosan a tárgyhoz tartozó „ludas” érzéseket terheket le lehet tenni, mint például:

-       Fájt, hogy a társam nem segített annyit a korábbi gyermek érkezésénél

-       Nem gondoltam volna, hogy a szülés ilyen nehéz lesz

-       Csak menet közben jöttem rá, hogy én valójában legszívesebben nem szoptattam volna, nekem ez kellemetlen és túlzott kötöttséggel jár(t).

A ki nem mondhatatlan érzéseket – amiket egy anyuka nem oszthat meg senkivel, és nem beszélhet róla hangosan, mert megszólnák, szakembernek ki lehet mondani, anélkül, hogy szégyellni kellene magát:

-       Nem gondoltam volna, hogy a babázás ilyen munkás lesz

-       Ha tudtam volna, hogy ilyen a szülőség, lehet nem választottam volna

-       Szeretem a babát-gyermeket, csak az a sok feladat, ami vele, velük jár, az ne lenne

-       Úgy érzem nem tudok úgy kötődni a babához-gyermekhez

-       Hova lett az életem?

Sokszor egy új kisbaba vállalása nem kérdés, hanem kötelező feladat, nem lehetőség, hanem az édesanya úgy érzi, ha meg szeretné tartani párjával a harmóniát, nem hozakodik elő a kellemetlen, negatív érzéseivel – amiről ugye anyaként nem beszélhet – és nem vállalja a várhatóan konfliktusba torkolló beszélgetést, mert nem biztos abban, hogy tényleg szeretne-e újabb gyereket.

A másodlagos vagy szekunder meddőségnek mindegy, hogy az anya tud a kételyeiről, a belső ellenállásáról, vagy nem tud, és mindezek csak a tudalattijában léteznek. Bármelyik is van jelen, az már elegendő, hogy a baba ne érkezzen.

Sokat segít, ha átgondoljuk, nálam hol lapul a válasz, mi lehet a témaköröm? Nálam mi a hangos:

Inkább a szorongás – képes leszek rá?

-       Elbírok-e majd egyszerre 2-3-4 babával – gyermekkel?

Inkább a kétely – tényleg akarom még egyszer?

-       A várandósságot?

-       A szüléssel járó mizériákat?

-       A kiszolgáltatottságot, magamra hagyatottságot, fájdalmat?

-       A gyerekágyi időszak alatti készenléti állapotot?

 

Inkább a düh – mit műveltek velem, az életemmel?!

-       Miért kellett kibírnom úgy a szülésemet? Miért nem úgy alakult, ahogyan én akartam?

-       Miért kellett alárendelődnöm?

-       Miért kell odaadnom, feladnom az életemet? Én időmet?

 

Keressünk hozzá szakembert, hogy ne múljon el túl hosszú idő.

Perinatális szaktanácsadóként igyekszem egyszerűen, és gyorsan megláttatni veled a baba érkezésének tudatalatti gátjait, és az arra való megoldást.

Ha segítségre van szükség hozzá, vagy ha érdekel nálad miért alakult ki ez a fajta hozzáállás, gondolkodás, ajánlom a Vár rád a Baba programot, ami első baba nem érkezésénél is és a többedik baba nem érkezésénél is segítséget nyújt. 

Havonta több program közül tudsz választani, bővebben innen tájékozódhatsz.

A Vár rád a Baba programban 324 baba érkezett. Többüknél, akik többedik gyermeket szerettek volna, volt belső konfliktus, és mégis lett babájuk. 

Itt olvashatsz róluk történtet.

Petre Veronika

Perinatális szaktanácsadó 

Az írás egésze vagy részletei csak a szerző engedélyével használható fel vagy közölhető máshol. 

2022.1.9.