Másodlagos meddőség lelki okai

 

Számos variációja lehet annak a kérdéskörnek, miért nem érkezik a következő gyermek, ha született korábban már baba a családban.

Több befolyásoló tényező is nyomhat a latba, meddőségi témában dolgozó szakemberként összegyűjtöttem néhány variációt, melyek hátha segítségül szolgálhat annak, akinek már van gyermeke, szeretne még, de egy ideje nem érkezik.

Valójában az első gyermek érkezése körüli időszakot kell először figyelembe venni:

-       Első/korábbi gyermek tudatos döntésű volt, vagy csak érkezett – s mindezekben mennyi szabad akaratos döntés része volt az anyának.

-       - Milyenek voltak az első/ korábbi gyermekkel való várandósság során megtapasztalt élmények, érzések.

-       - Az ominózus szülésélmény. Nem feltétlen kell traumára gondolni, éppen elegendő tényező, ha csak nem a nő akarata szerint történtek a lépések, emiatt tudat alatt ellenállhat egy esetleges következő szülésnek.

-       A babázás időszakában – az első években megtapasztalt negatív, dühös, vagy akár tehetetlenség érzések lesimultak-e? Átalakultak-e kisimult érzésekké? Vagy még mindig jelen vannak, és ott keringenek?

-       A felsorolt bármelyik szakaszban megjelenő szorongások, kétségek megerősítették-e az anyát, vagy éppen az ellenkezőjére fordult a folyamat, és szinte egy állandó szorongást, inkább rettegést alakított ki, minek hatására tudat alatt még inkább eltolja az ember a kellemetlennel való találkozást, az újabb babával járó esetleges nehézségeket.

-    Még sok más is tartozhat ide, de egyet szeretnék kiemelni, ami a praxisom alatt sokszor előforul:

anyuka (akár tudatosan, akár nem tudatosan) szorong azon, ha egy újabb gyermek érkezne a családban azzal úgymond "rosszat tenne" az idősebb gyermeknek és lehet, hogy megharagudna rá. -  Pedig nem.

Ha nem érkezik a soron következő baba egy gyakorlott erre specializálódott szakemberrel – aki sokszor dolgozott már a másodlagos meddőséggel – érdemes áttekinteni a hátteret, és átbeszélgetni.

A szorosan a tárgyhoz tartozó „ludas” érzéseket terheket le lehet tenni, mint például:

-       Fájt, hogy a társam nem segített annyit a korábbi gyermek érkezésénél

-       Nem gondoltam volna, hogy a szülés ilyen nehéz lesz

-       Csak menet közben jöttem rá, hogy én valójában legszívesebben nem szoptattam volna, nekem ez kellemetlen és túlzott kötöttséggel jár(t).

A ki nem mondhatatlan érzéseket – amiket egy anyuka nem oszthat meg senkivel, és nem beszélhet róla hangosan, mert megszólnák, szakembernek ki lehet mondani, anélkül, hogy szégyellni kellene magát:

-       Nem gondoltam volna, hogy a babázás ilyen munkás lesz

-       Ha tudtam volna, hogy ilyen a szülőség, lehet nem választottam volna

-       Szeretem a babát-gyermeket, csak az a sok feladat, ami vele, velük jár, az ne lenne

-       Úgy érzem nem tudok úgy kötődni a babához-gyermekhez

-       Hova lett az életem?

Sokszor egy új kisbaba vállalása nem kérdés, hanem kötelező feladat, nem lehetőség, hanem az édesanya úgy érzi, ha meg szeretné tartani párjával a harmóniát, nem hozakodik elő a kellemetlen, negatív érzéseivel – amiről ugye anyaként nem beszélhet – és nem vállalja a várhatóan konfliktusba torkolló beszélgetést, mert nem biztos abban, hogy tényleg szeretne-e újabb gyereket.

A másodlagos vagy szekunder meddőségnek mindegy, hogy az anya tud a kételyeiről, a belső ellenállásáról, vagy nem tud, és mindezek csak a tudalattijában léteznek. Bármelyik is van jelen, az már elegendő, hogy a baba ne érkezzen.

Sokat segít, ha átgondoljuk, nálam hol lapul a válasz, mi lehet a témaköröm? Nálam mi a hangos:

Inkább a szorongás – képes leszek rá?

-       Elbírok-e majd egyszerre 2-3-4 babával – gyermekkel?

Inkább a kétely – tényleg akarom még egyszer?

-       A várandósságot?

-       A szüléssel járó mizériákat?

-       A kiszolgáltatottságot, magamra hagyatottságot, fájdalmat?

-       A gyerekágyi időszak alatti készenléti állapotot?

 

Inkább a düh – mit műveltek velem, az életemmel?!

-       Miért kellett kibírnom úgy a szülésemet? Miért nem úgy alakult, ahogyan én akartam?

-       Miért kellett alárendelődnöm?

-       Miért kell odaadnom, feladnom az életemet? Én időmet?

 

Keressünk hozzá szakembert, hogy ne múljon el túl hosszú idő.

Perinatális szaktanácsadóként igyekszem egyszerűen, és gyorsan megláttatni veled a baba érkezésének tudatalatti gátjait, és az arra való megoldást.

Ha segítségre van szükség hozzá, vagy ha érdekel nálad miért alakult ki ez a fajta hozzáállás, gondolkodás, ajánlom a Vár rád a Baba programot, ami első baba nem érkezésénél is és a többedik baba nem érkezésénél is segítséget nyújt. 

Havonta több program közül tudsz választani, bővebben innen tájékozódhatsz.

A Vár rád a Baba programban 324 baba érkezett. Többüknél, akik többedik gyermeket szerettek volna, volt belső konfliktus, és mégis lett babájuk. 

Itt olvashatsz róluk történtet.

Petre Veronika

Perinatális szaktanácsadó 

Az írás egésze vagy részletei csak a szerző engedélyével használható fel vagy közölhető máshol. 

2022.1.9.

Mit tehetek a babáért?

 

A Vár Rád a Baba programban megérkezett a 300.-ik Baba!

A programban részt vevőket – mind azokat, akiknek megvalósult az álma, és azokat is, akik most is keményen dolgoznak a babájuk eljövetele érdekében – dicséret illeti az önmagukért tett munkájukért, az önfejlesztésükért, a fáradozásaikért. A Vár Rád a Baba programban sokat teszünk a múlt terheinek, elégedetlenségeink letevéseiért.

 

A gyermekáldás sajnos nem minden esetben automatikus következménye az együttlétnek. A gyermekáldással kinyilvánítjuk, hogy készülünk az anyává válásra. Készülünk arra, hogy bizonyos értelemben, bizonyos szinteken érettebbé váljunk. Csak a gyermek iránti vágyunk megfogalmazásával még sajnos nem érünk meg. Sok mindent kell tennünk, elengednünk, átalakítanunk hozzá. Ha esetleg még tünet is társul nehezítőként a folyamathoz, a tüneteink hátterét is érdemes megfigyelni, értelmezni.

 

Ha van lehetőség, akkor javasolt önfejlesztő folyamatban részt venni az érettebbé válás elérése érdekében akkor is, ha az első babára várakozunk, és akkor is, ha már nevelünk gyermeket, gyermekeket.

 

Íme egy anyuka története arról, mit tett babájáért. Fogadjátok szeretettel.

"Második babát már régebb óta szerettünk volna, de Petre Veronikát elsősorban a rendszeresen visszatérő szorongások, pánikrohamok miatt kerestem meg. Úgy gondoltam, először magamat tegyem rendbe, aztán foglalkozzunk a gyermekáldás kérdésével.

 

Veronika a legnagyobb meglepetésemre ezt a két aktuális gondot – szorongás és fogantatási nehézség – összevonta, egy témává alakította. Az első találkozón átelemeztük az életem összefüggéseit, és végre megértettem, amit eddig csak sejtettem belül, hogy miért szorongtam pici korom óta. Mivel későn születtem szüleim házasságába, mire elértem a kiskamasz kort, addigra a testvéreim már rég kirepültek, saját családot alapítottak, körülöttem mindenki idősödött, nem csoda hát, néha úgy éreztem egyedül kell a dolgokat (néha ideje korán) megoldanom. Már maga ennek a tudata, – hogy csak pusztán egy ilyen gyerekkori élethelyzetből adódhat szorongás, anélkül is, hogy egyéb baj lenne aktuálisan – óriási megkönnyebbülést hozott bennem. Azt, hogy nem én vagyok a hibás. Ez a helyzet szinte automatikusan adja a szorongás lehetőségét, és azt, hogy belül magamban is és egyes reakcióimban is úgy tűnt még teljesen nem nőttem fel. 

 

Veronika egyszerű technikákat tanított meg, fel-fel törekvő téves gondolataim megzabolázására. Egyre kiegyensúlyozottabb, lazább lettem. Eredeti tervemhez ragaszkodva, 4 hónapot szántam a múlt rendbetételéhez, mielőtt szabad utat engedtem a babának. Ez alatt az idő alatt rendbe tettük a múltat, értelmeztünk, megbocsátottam, kisimogattam a bennem lévő gubancokat. Azok a téveszmék is megszűntek, ha a szüleim egyszer már nem lesznek, akkor teljesen elveszek. Az anya nélküli, minta nélküli első gyermekvállalás után végre megtaláltuk a kapcsolatot és az elengedést az édesanyámmal, ami után "egyedül" is jó anyának tudtam érezni magam ösztönösen, és ez békével töltött el. 

 

A munkánk során úgy éreztem megerősödtem, rövid idő alatt érettebbé váltam. Számomra nagyon fontos pontja volt a munkánknak az, hogy apukám elvesztése és a babatervezes épp egy időbe esett, s hogy ezen együtt mentünk át. Az ő elengedése, az én felnőtté válásomnak a része volt és egyben az új lélek befogadása már felnőtt anyaként tudott megtörténni.

 

Így amikor készen álltam, és zöld utat adtunk a babának, nem kellett sokat várni, meg is érkezett hozzánk. Szép várandósság során elsajátítottam a Magzat kommunikációt, amely által már akkor beszélgethettem a pocaklakóval, és felkészültünk a baba megszületésére is a Szüless szépen babám! proramon."

A Vár Rád a Baba programjairól itt olvashatsz. 

Petre Veronika perinatális szaktanácsadó

Az írás egésze vagy részletei csak a szerző engedélyével, és az oldal linkjének feltüntetésével használható fel vagy közölhető máshol. 

AMH szint javítással a Babáért

Tudtad, hogy ha megérted a tudatalatti összefüggéseket, akkor javítható az AMH szint, azaz anti-Müllerian hormon értéke?

Az AMH szintre is, mint minden testi értékre hatással van az ember hozzáállása. Függetlenül attól, hogy kimerülőben van-e a petefészek vagy sem, a meglévő petesejtekre jótékony hatással van a leendő anya gondolatainak a megváltoztatása.

Megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, átalakulunk bizonyos kérdésekben, mindez meghozhatja a sikert.

 

Petefészek kimerülés értelmezése

A petesejt, egy új élet lehetősége. Élet, erő, energia születik. Ahhoz, hogy a kis élet megérkezhessen optimális lenne, ha a befogadó édesanya lendületes, nyitott, alkalmazkodó lenne. Sok mindenben.

Sokszor úgy alakul, hogy bár babát szeretnénk, de ha lehet választani, akkor szívesen meghatároznánk

-       hogyan szeretnénk, hogy jöjjön – ha lehet ne így – és ne úgy,

-       amíg van rá lehetőség arra vágyunk, hogy inkább spontán jöjjön, asszisztált reprodukciós eljárással, ha lehet ne, vagy ha lehet donorral ne stb.,

-       milyen baba jöjjön: fiú, lány, csak ikrek ne, inkább csak ikrek,

-       mik azok, amiket hajlandó lennénk érte feladni, ha nagyon muszáj,

-       de miket nem lennénk hajlandó még érte sem feladni,

-       mikről nem mondanánk le, ha egymód van rá stb.

A belső gondolatunk arra nézve, hogy miket határoznánk meg a baba érkezésével, itt létével kapcsolatban az mind-mind valójában rugalmatlan hozzáállás. Egy fajta elvárás.

S általában a hétköznapokra, a feladatokra nézve is előfordulnak bennünk kikötések, miket vagyunk hajlandóak megtenni, vagy melyek azon feladatok, témák, amiket inkább kerülnénk.

Viszont mivel én, aki a babát fogadni szeretném, én az anyukája szeretnék lenni, ha hosszú listám van a nem szeretem feladatokból, akkor beszűkítem a rugalmasságomat.

Valójában nem leszek elég rugalmas, hatékony, életerőt árasztó, így nem csoda, ha idővel kimerülőben lesz a petefészek. Mert a leszűkítés idővel passzívvá tesz, mintha idő előtt mennénk nyugdíjba.

Ne engedjük.

A rugalmatlanságunk a korábbi évtizedeinkből származik. Oka van.

A megértésben segíthet, ha megtudjuk miért.

Mindenkinél más témában jelentkezik.

Nálad miben jelentkezik?

Ha szeretnéd, gondold át nálad hogy van ez, és amin tudsz, változtass.

Viszont, ha segítségre van szükség hozzá, vagy ha érdekel nálad miért alakult ki ez a fajta hozzáállás, gondolkodás, ajánlom az új Vár rád a Baba programot:

Javíts AMH értékeden a Babáért - személyre szabottan pontosítja be nálad miért alakult így az AMH szint, min volna jó változtatni. Egy kérdéssor segítségével rálátunk nálad az összefüggésekre. Bővebben itt.

A Vár rád a Baba programban 295 baba érkezett. Többüknél volt kimerülőben a petefészek, és mégis lett baba. Perinatális szaktanácsadóként igyekszem egyszerűen, és gyorsan megláttatni veled a baba érkezésének tudatalatti gátjait, és az arra való megoldást.

Petre Veronika

Perinatális szaktanácsadó 

Az írás egésze vagy részletei csak a szerző engedélyével, és az oldal linkjének feltüntetésével használható fel vagy közölhető máshol.