Peteérés hiánya

A Vár Rád a Baba gyermekáldás program keretén belül számtalan esetben találkoztam a peteérés hiánya miatt meghiúsuló gyermekáldással.
Nagyon sok esetben a személyre szabott lelki okok feltárása és megoldása után baba született.

Nézzük meg ezt a tünetet a fizikai síkról:
 Ahhoz, hogy megértsük ezt a problémát, először is ejtsünk néhány szót a menstruációról:

A menstruáció a nő életében központi kérdés, hiszen kultúránkban ez a nőiség, a termékenység szimbóluma. Viszont nagyon sok nő érzi manapság tehernek. Ezeknek a nőknek alapvető problémájuk van saját nőiségükkel és a női szereppel. Persze, ha megnézzük a jelenlegi nyugati társadalom patriarchális berendezkedését, mely ügyet sem vet a női ritmusra, a nő valódi szerepére, nincs is mit csodálkoznunk rajta.

Nos, egy egészséges nő esetében a menstruáció általában átlagosan 26-32 naponta jelentkezik, és 3-6 napig tart . A menstruációs ciklus hossza a két egymást követő vérzés között eltelt idő, a menstruáció első napja pedig a ciklus kezdete. A havivérzés tulajdonképpen a méhnyálkahártya időszakos leválása vérzés kíséretében. A nyálkahártya minden felépülés alkalmával arra készül fel, hogy a megtermékenyült petesejt beágyazódhasson, valamint a beágyazódott pete védelmére és táplálására minden feltételt biztosítson.

A folyamat közvetlen kiváltója a petefészekben termelődő hormonok, a tüszőhormon - ösztrogén és a progeszteron - sárgatest szintjeinek változása.

Valamennyi hormontermelő szervünk összehangolt munkájának irányítója pedig az agyalapi mirigy (hipofízis). A hipofízis elülső lebenyének hormonjai közé tartozik a tüszőérést serkentő hormon (FSH) és a sárgatest képződést serkentő hormon (LH).

A fokozott tüszőhormon termelődés visszahat a hipofízisre is, és ennek hatására megnő a sárgatest stimuláló ( LH) hormon termelődése.

Ennek hatására következik be a tüszőrepedés (ovuláció) a petesejt ekkor elindul vándorútjára, hogy találkozzon a férfi ivarsejttel.

A megrepedt tüsző ágya átalakul sárgatestté és az általa termelt sárgatest hormon (progeszteron) készíti fel a méh nyálkahártyáját a magzatkezdemény befogadására, illetve, ha a megtermékenyülés nem jön létre, akkor a méh nyálkahártyája vérzés közepette 2 hét múlva leválik. Ennek az eredménye a menstruáció.

Manapság egyre több házaspár esetében történik meg az, hogy gyermek-vállalási szándékuk és elhatározásuk ellenére hónapokat, sőt akár éveket is kell várniuk, mire a gyermekáldás végre bekövetkezik, ha egyáltalán bekövetkezik.

A nyugati orvoslás a meddőség kifejezést használja erre a rendkívül összetett problémára.
Ennek értelemben meddőnek tekintendő az a pár (és nem egy személy, hanem mindig a pár), akiknél egy év védekezésmentes időszak után, és rendszeres szexuális együttlét mellett sem következik be a gyermekáldás. (E tekintetben mindegy, hogy első vagy többedik gyermekük megfoganását várják). A meddőség egyik oka az anovulációs ciklus.

A női peteérés és annak hiánya (anovulációs ciklus)

A normál menstruációs ciklus valódi célja - mint ahogy már említettem - az, hogy a női szervezetben havonta egy petesejt éretté, azaz megtermékenyülésre alkalmassá váljon, a méhnyálkahártya pedig megvastagodjon, és így felkészülve a megtermékenyült petesejtet befogadja, valamint annak fejlődését, növekedését biztosítsa.

A menstruáció rendszeres megléte olyan esetben is elképzelhető, ha a petefészekben a peteérés valamiért nem következik be. Ezért a nők ebből sokszor semmit sem vesznek észre, csupán akkor válik nyilvánvalóvá, amikor gyermeket szeretnének, de a megfoganás hosszabb ideje várat magára. Vannak azonban bizonyos jelek, melyeket otthon is megfigyelhetünk, illetve megvizsgálhatunk, mielőtt további kivizsgálásoknak futnánk neki.
Ezek a következők:

-A peteérést követő időszak hossza egy viszonylag állandó 14 napos időszak. Azaz egy olyan nő esetében, akinek a menstruáció első napjától a következő menstruáció első napjáig 32 nap telik el, annak a peteérése a menstruáció első napjától számított 18. napon várható.
A peteérés körüli néhány napban sokszor lehet nyomásérzés, puffadás-érzés, esetleg alhasi fájdalom. Általános közérzet romlás mellett előfordulhat egy kis rózsaszínű folyás is. Ha elég tudatosak vagyunk és odafigyelünk, akkor észrevehetjük ezeket a tüneteket. Persze ezek elmaradása még nem jelenti egyértelműen a peteérés elmaradását is.

-A következő módszer a hőmérőzés, hiszen a hőmérséklet változása szintén felhívhatja a figyelmet a peteérésre. A lényege az, hogy reggel mindig ugyanabban az időpontban felkelés előtt hőmérsékletet kell mérnie a nőnek, mindig ugyanazon a módon (pl.: szájban). A mért értékekről pedig grafikont kell vezetni. Amennyiben egy hőmérséklet kiugrás tapasztalható (ez tizedfoknyi változást jelent) akkor azon a napon történt meg a peteérés. Ezt több hónapon keresztül érdemes vezetni, hogy a megfelelő következtetéseket le lehessen vonni. Azonban ez a módszer annyiban bizonytalanságokat tartalmaz, hogy egy éjszakai bulizás, egy kis betegség is módosíthatja a hőmérsékletet, így nem minden esetben megbízható.

-A következő a méhnyak keménységének vizsgálata, ami szintén segítséget nyújthat abban, hogy a peteérésről megbizonyosodjunk. A méhnyak nem termékeny időszakban olyasmi tapintású, mint az orrunk hegye (kemény) , viszont a peteérés időszakában megpuhul és az ajkak tapintásához válik hasonlóvá. Itt is érdemes a vizsgálatot pár hónapig folytatni, hogy megismerjük a változásokat, és gyakorlottá váljunk.

-Bizonyos következtetésekre lehet jutni a peteéréssel kapcsolatban, ha a méhnyak váladékának változását vizsgáljuk. Ugyanis a méhnyakból származó váladék állaga a peteéréskor megváltozik. Az általában kocsonyás, sűrű, tapadós váladék peteéréskor nyúlékonnyá, vizesen folyóssá, híggá válik. Ennek vizsgálatát is érdemes néhány hónapig elvégezni. Ennyi idő alatt a nő már kitapasztalja, és észre veszi a változásokat.

Ezek a vizsgálatok plusz információt jelentenek, és ha ezek felvetik a peteérés elmaradásának gyanúját, akkor szükséges további lépéseket tennünk az okok kiderítésére.

Ha a tüszőrepedés elmarad, ez az úgynevezett anovulációs ciklus. Ilyenkor is észlelhető azonban a vérzés, valószínűleg normális időközönként. Az anovulációs ciklusok többnyire az első vérzés utáni, valamint a változás kora előtti években gyakoriak. Az a nő, akinek ettől eltérő időszakban is anovulációs a ciklusa, nyilvánvalóan nem tud megfoganni, nem jöhet létre fogamzás, hiszen nincs ami megtermékenyüljön. Az anovuláció, azaz az elmaradt peteérés általában a terméketlenség egyik legfontosabb oka.

Mik okozhatnak anovulációs ciklust:

Már a hormonális rendszer nagyon kisfokú megbetegedése is befolyásolhatja az ovulációt. Okozhatja még a hipotalamus-hipofízis rendszer rendellenes működése, sérülés, túlzott testedzés illetve éhezés is, vagy daganatos megbetegedés. És okozhatja az ösztrogén-progeszteron egyensúly megbomlása.

Mi is ez:

Az ösztrogén és a progeszteron hormon kapcsolata, és igen kényes egyensúlya határozza meg alapvetően nőgyógyászati egészségünket.
Ha ez a rendkívül kényes egyensúly valamiért felborul, a testünk tünetekkel jelzi. Ezek azok a nőgyógyászati problémák, amelyekkel a nők egy része (és egyre több nő) találkozik.

Az egyensúly felborulásának lehetnek külső és belső okai. A külső okokat a nagyipari termelés mérgei jelentik. Ezek a következők:

Ösztrogént több forrásból is be tudunk szerezni:
- Fito-és miko-ösztrogénekből (növényi ösztrogének, mint pl. szója)
- Szintetikus ösztrogén tartalmú anyagokból, termékekből, mint pl. fogamzásgátló tabletták
- Xeno-ösztrogénekből, melyek mesterséges vegyszerek (A xeno-ösztrogének a vegyipar termékei, vegyszerek, amelyek a szervezetbe jutva ösztrogén hatást fejtenek ki.)

Ezek a következő termékcsoportokban találhatóak meg a mindennapi életünkben:

·         ivóvíz (előbbiek és fogamzásgátló szerek szennyezik ivóvíz-készletünket)

·         élelmiszerekben a rovarirtók, a permetszerek, a gyomirtók maradványai

·         kozmetikumainkban található kőolaj származékok

·         aceton, körömlakkok, hajfestékek

·         öblítők! – mosó és tisztítószerek! (főleg klór származékok)

·         festékek, oldószerek, hígítók, lakkok

·         szőnyegek, ragasztók, PVC, laminált parketta bevonata

·         műanyagok (hő hatására szabadul fel belőlük)

A természetes ösztrogének óriásmolekulákhoz, ún. receptorokhoz kapcsolódva lépnek működésbe. A xenoösztrogének is ugyanígy működnek, a különbség annyi, hogy a mesterséges hormonok több receptort tudnak aktiválni, így erősebb az ösztrogén hatásuk.

Ezzel szemben progeszteronhoz csak úgy jutunk, ha a petefészkünk azt a megfelelő mennyiségben termeli a tüszőrepedést követően.

A mérgezett környezetünkből folyamatosan a szervezetünkbe történő ösztrogén bevitelnek köszönhetően jöhet létre az úgynevezett ösztrogén-dominancia, tehát az egyensúly felborulása.
Amikor ösztrogén-dominancia áll be a szervezetben, az nemkívánatos tüneteket és betegségeket okoz a nők szervezetében (és nyilvánvalóan a férfiak szervezetében is).

Az ellensúlyozatlan ösztrogén a következőkre képes:

·         burjánzásra késztetheti a női szövetek sejtjeit (proliferáció),

·         felborítja a ciklusunkat,

·         peteérés nélküli ciklusokat okoz,

·         blokkolja más hormonok termelődését,

·         blokkolja a programozott sejthalált (apoptózis),

·         vérrögöket képezhet

Ha gyanú van arra, hogy valóban nincs peteérés, akkor ideje komolyabb vizsgálatokat elvégezni pl.: hormonális vizsgálat, a várható időpontban végzett ultrahang vizsgálat.

Azonban ez a funkcionális zavar, melyet anovulációs ciklusnak hívunk, mégis legtöbbször pszichoszomatikus problémákra vezethető vissza.

Hiszen a modern társadalom emancipációs és férfias elvárásai nyilván csökkentik az ovulációs készséget, és a nőknek inkább a karrier számít, tehát a termékenység inkább átvitt értelemben fontos, mint biológiailag.

Forduljon hozzánk, ha az ön életében is jelen van ez a probléma. Segítünk megtalálni a gyökerét, és változtatni a jelenlegi helyzeten.

Írta: Anna